Az utóbbit az idei évben Papp Levente és Tóth Zsolt szerezte meg.

Komoly referenciával rendelkező autóba invesztáltatok…

A 2005-ös idényt semmiképpen sem bérautóval akartuk megkezdeni, aminek persze vannak előnyei és hátrányai is. Előny, hogy nem nekünk kell a szervizcsapattal, az alkatrészekkel, a beállításokkal foglalkozni, azonban az évek során egy saját autóban mindig jobban érztem magam. Jó pár márkában, típusban gondolkodtunk, de ez az autó tűnt a legmegbízhatóbbnak, és természetesen nem utolsó szempont, hogy könnyű.

Az élet furcsa játéka, hogy pont ez az autó csípte el előletek a jobb helyeket.

2003-ban, csak az abszolútban volt hozzájuk "közünk", azonban mi ekkor egy Suzuki Swifttel versenyeztünk, így számukra nem sok vizet zavartak. Egy évvel később, mindketten az első osztályban próbáltunk szerencsét, de hiányos anyagi hátterünk miatt teljes szezont nem tudtunk teljesíteni. A "bér Hondás időszakunkban" azonban megcsíptük néha-néha őket. A rutin, és az autóismeret persze sokat jelent, nekünk egy új, nagyobb lóerős, nehezebb autót kellett megszoknunk. Persze, nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a Zsolt-Patkó kettős komolyan irányította a kis Peugeotot. Kedvet is kaptam, és egy a Patkó Gergő számára otthoni szakaszoknak számító Pécs környéki ralin össze is ültünk.

Hogyan jutott hozzátok az autó?

Egyszerűen, ők árulták, mi pedig erősen gondolkodtunk egy saját autóban. A Daniék kitapasztalták a határait, két bajnoki cím után már nem jelentett számukra kihívást, így egy Mitsubishivel folytatták. Újat szerettünk volna építeni, azonban az idő nagy ellenfélnek bizonyult. Semmiképpen sem szerettünk volna lemaradni a nyitó, egri futamról, ami számunkra hazai pálya.
Visszatérve a vásárlásra, árban is megfelelt, és fontos volt számunkra, hogy nagyon szép, gyári cuccokkal felszerelt, felkészített, nem leélt, szétütött autóra kölcsünk.

Milyen volt az idény, álltatok Ti jobb helyen is?

Így van, a szezon utolsó előtti futamán szorultunk a harmadik helyre. Az első négy futamon mindig a dobogón végeztünk. Mondjuk ezek a szakaszok aszfaltosak, és az autó beállításait a murván jobban eltaláltuk. Furcsán éreztem magam az első versenyen, hiszen sokkal könnyebb és rövidebb a tengelytávja, ezáltal agresszívebb, amihez külön hozzá kellett szoknom. Félidőnél a második helyen álltunk, előttünk és mögöttünk is egy-egy Suzuki Ignises. Az élen Nagyváradiék álltak, a harmadik helyen pedig Ifj. Rangáék, akikkel már a Suzuki Kupában is együtt versenyeztünk. A folytatás, már kicsit sem ennyire rózsás, Veszprémben a váltó meghibásodása miatt szorultunk a pálya szélére, amelynek utószeleként a Budapest Rallye-n is kínlódtunk. A mecseki viadalon csúsztunk az éves értékelés harmadik helyére, ötödikek lettünk, ami kicsit furcsán hangzik, hiszen majd a gyorsaságik felét megnyertük. Az utolsó, zempléni versenyen dőlt el, hogy kié a második hely, nyerni mentünk, új navigátorommal, aki egyben barátom is Szedő Csabival. Egy komoly felújítás után, mi megtettük a lehető legtöbbet, győztünk, de kis Rangáknak maximum a harmadik helyen kellett volna végezniük, ők azonban a nyomunkban zártak. Lecsúsztunk a bronzos helyre.

Jövő évi tervek?

Az autó mindenképpen marad, átesik egy nagy felújításon, új motort, váltót és futóművet kap, már csak nekünk kell megújulni…